Gyerekkorom óta vonz a vizuális megjelenítés minden formája. Édesapám nagyon jól rajzol és nagyon kreatív, így egy kicsit már az ereimben csörgedezett a készség, hogy valamilyen formában talán egyszer én is szépeket alkothassak. Eleinte persze a szándék volt az erősebb, idő kellett hozzá, hogy valóban felnőhessek a feladathoz. Amikor 3D-s grafikusként a játékfejlesztésben dolgoztam, egy virtuális helyszín
bevilágításánál jöttem rá, hogy mennyire vonzanak a fény-árnyék játékok. Nem is
kellett sokáig váratnom saját magamat, gyorsan és indokolatlanul megvásároltam az egyik legdrágább fényképezőgép felszerelést. Miután sok év alatt átestem a kötelező “összevissza kattingatós” időszakomon, egyre tudatosabban kerestem és kezeltem a fotótémákat. Azóta is minden fotós-tanulómat türelemre intek. Ha már nekem nem volt elég, majd talán nekik lesz, hogy kivárják valódi fotóssá válásukat.
2 Comments